A disszociatív személyiségzavar egy ritka, ám annál súlyosabb mentális kórkép. Gyakran jelenítik meg filmekben ezt az állapotot, és keverik össze a skizofréniával. Azonban fontos tudni, hogy két teljesen különálló kórképről van szó!
Tartalom
Mit nevezünk személyiségzavarnak?
Mi az a disszociatív személyiségzavar?
Hogyan alakul ki a disszociatív személyiségzavar?
Mik a disszociatív személyiségzavar tünetei?
Hogyan diagnosztizálható a disszociatív személyiségzavar?
Hogyan kezelhető a disszociatív személyiségzavar?
A mindennapok disszociatív személyiségzavarral
Foglaljon időpontot pszichiátereinkhez!
Pszichiátriai Központ
A személyiségzavarok olyan mentális állapotok, amelyekben az egyénnek tartósan torzultak a gondolkodásainak, viselkedésének és érzéseinek a mintái. Ezek a minták/sémák általában a korai felnőttkorig alakulnak ki, és jelentős akadályt jelenthetnek az egyén életében és kapcsolataiban egyaránt. A személyiségzavarok kezelése általában terápia és gyógyszeres kezelés együttes kombinációjával lehetséges.
A disszociatív személyiségzavar egy ritka, ám súlyos pszichiátriai állapot, amelyben az egyénben több, elkülönült identitás vagy tudatállapot alakul ki. A „disszociatív” jelentése többszörös. Ezeket altereknek is szokás nevezni. Ezek az alterek különböző személyiségek és mindegyik más-más módon éli meg és érzékeli a világot. Mások az érzéseik, az emlékeik és az identitásuk.
A disszociatív személyiségzavarban szenvedő egyén élete összetett lehet, abból kifolyólag, hogy a különböző személyiségek eltérő módokon befolyásolják egymás és az érintett életét is. A különböző személyiségek nem feltétlenül tudnak egymásról, illetve általában van egy „fő” személyiség, amelyik a legdominánsabb.
A köztudatban a disszociatív személyiségzavart gyakran a skizofréniával azonosítják, ami részben a filmiparnak is köszönhető. Azonban fontos kiemelni, hogy két különböző kórképről van szó, melyek terápiája is eltérő!
A disszociatív személyiségzavar kialakulásának okai általánosságban véve ismertek. Hátterében jellemzően súlyos traumás események vagy azok sorozata áll, melyek különösen gyermekkorban tapasztaltak. Azok az egyének, akiket disszociatív személyiségzavarral diagnosztizálnak, általában súlyos szexuális, fizikai vagy érzelmi bántalmazásnak voltak kitéve. Előfordulhat ugyanakkor, hogy olyan egyéneknél is kialakul, akik háborús konfliktusokat esetleg súlyos természeti katasztrófákat éltek át.
A gyermekkorban elszenvedett súlyos traumák, bántalmazások, különféle módokon válthatják ki a disszociációt, amely a személyiség több részre történő szakadását eredményezi. Az érintett gyermek, akinek még nincsenek kialakult megküzdési stratégiái, védekező mechanizmusai, nem képes megküzdési stratégiákat sem kialakítani. Ennél fogva disszociatív védekezési mechanizmusokat alakíthat ki, melyek azt a célt szolgálják, hogy képes legyen szétválasztani az emlékeket és az érzelmeket.
Így jönnek létre a különböző, eltérő személyiségek, melyek különböző ízléssel, világképpel, gondolatokkal rendelkeznek. Ez a „szétválás” segíthet az egyénnek az érzelmi túlélésben és a traumatikus emlékek elkülönítésében.
A disszociatív személyiségzavar tünetei sokféle formában jelentkezhetnek, de a legjellemzőbb és legtipikusabb tünet a különböző identitások és tudatállapotok kialakulása. Az egyén általában nem képes emlékezni egyes eseményekre, és a különböző személyiségek emlékei és érzelmei szintén elkülönülnek egymástól. Tehát, arra az eseményre, amit az egyik személyiségen keresztül tapasztal az egyén, egy másik személyiség nagy valószínűséggel nem fog emlékezni.
A különböző személyiségek és a memóriazavarok mellett, jellemző tünet lehet még a disszociáció. Vagyis az egyén rendszeresen tapasztalhat olyan állapotokat, melyek során mintegy elszakad a valóságtól.
Jellemző a személyiségek közötti hirtelen váltás. Amikor a disszociatív személyiségzavarban szenvedő egyén viselkedése, beszéde, sőt akár a hangja is megváltozik, akkor „személyiségváltás” történik. Ez szinte mindig tudattalanul történik, nem szándékos, tehát nem az egyén irányítja a váltást a személyiségek között. Az is előfordulhat, hogy a váltásra sem emlékszik. Ennek ellenére előfordulhat, hogy van előjele, tehát az egyén érzi, hogy egy másik személyiség fog előtérbe kerülni. A váltáshoz hasonlóan az is gyakori jelenség, hogy az egyén nem emlékszik például arra, hogy hogyan került egyik helyről a másikra.
A disszociatív személyiségzavar gyakran együtt társul depresszióval, szorongással, illetve egyéb mentális állapotokkal is.
A disszociatív személyiségzavar egy súlyos állapot. A diagnózis felállítása pszichiáter szakorvos feladata. A diagnózis menete nem sokban különbözik egyéb mentális kórképek diagnózisától: klinikai értékelés, más állapotok kizárása. Ami a diagnózis felállításának része lehet a hosszabb idejű megfigyelés. Ez egyrészt segíti a diagnózis felállítását, másrészt pedig a különböző személyiségek felfedését is – ami egyébként is egy diagnosztikai kritérium.
A disszociatív személyiségzavart nem egyszerű diagnosztizálni, ezért kerülni kell az öndiagnózist, illetve feltétlenül pszichiáterhez kell fordulni, hiszen a diagnózis mellett a kezelés sem egyszerű.
Cikkek melyeket mindenképpen olvasson el!
A disszociatív személyiségzavar kezelése általában hosszú távú pszichoterápiát foglal magában, különös tekintettel a traumával való foglalkozásra.
A traumafókuszú pszichoterápia a leggyakrabban alkalmazott terápiás megközelítés a disszociatív személyiségzavar esetében. Az egyik legismertebb terápiás módszer a strukturált terápia. Ez azért fontos, mert a terápia célja, a traumák feldolgozása mellett az, hogy a különböző személyiségek integrálódjanak, egyesüljenek, és ideális esetben létrejöjjön egyetlen személyiség.
A szorongás és a stressz kezelése is fontos. Hiszen az egyén hiába nem emlékszik sok mindenre, ugyanakkor azt érzi és tudja – még a diagnózis megléte előtt is-, hogy valami nincs rendben. Az állapot kimerítő és rendkívül stresszes lehet, hiszen jelen és kihatással van a mindennapokra, és a társas kapcsolatokra is.
A gyógyszeres kezelés szinte elengedhetetlen a disszociatív személyiségzavar kezelésében. Számos pszichotróp gyógyszer alkalmazása áll rendelkezésre. Ezek közé tartoznak az antidepresszánsok, szorongásoldók, és egyes esetekben az antipszichotikumok is. Ezek segítenek a tünetek enyhítésében, illetve a terápia hatékonyságában is.
Kiemelten fontos a biztonságos és támogató közeg kialakítása és megléte. A biztonságérzet segíthet a terápiás folyamatban és a személyiségek integrációjában is. A támogató közeg nem csak a társas és családi kapcsolatokra vonatkozik: rendkívül fontos, hogy az egyén és a pszichiátere között teljes bizalom alakuljon ki.
A disszociatív személyiségzavar kezelése általában hosszú távú és komplex folyamat, mely mindig egyénre szabottan történik. A terápia során, az egyén fokozatosan képes lesz megérteni és kezelni a traumáit és annak hatásait, valamit kialakítani egy egységesebb, összefüggőbb személyiséget.
Mivel a disszociatív személyiségzavar során az érintett gyakran tapasztal memóriavesztést, emlékek torzulását, így a mindennapi életben komoly nehézségekkel néz szembe. Ugyanígy nehézségeket okoz az, amikor a személyiségek között váltás történik. Ez mindamellett, hogy megnehezíti a mindennapokat, sajnos, kellemetlen helyzeteket is eredményezhet.
Különösen addig kifejezetten nehéz, amíg a diagnózis nem születik meg és nem kezdődik el a megfelelő terápia. Egyfelől lelki megnyugvást adhat az érintettnek, ha tudja, hogy mi miatt tapasztalta az adott tüneteket, illetve reményt is arra vonatkozóan, hogy normális életet élhet majd a jövőben. Rendelés típusa: Rendelés helyszíne:
Téma szakértője
Specialitások:
