Kényszerbetegség, más néven obszesszív-kompulzív zavar (OCD), egy krónikus mentális egészségügyi állapot, amelyet ismétlődő, zavaró gondolatok (obszessziók) és azokkal összefüggő cselekvések vagy rituálék (kompulziók) jellemeznek.
Tartalom
Mik lehetnek a kényszerbetegség lehetséges okai?
Kényszerbetegség és egyéb kórképek
Milyen tünetei vannak a kényszerbetegségnek?
Hogyan diagnosztizálható a kényszerbetegség?
Hogyan kezelhető a kényszerbetegség?
A kényszerbetegség gyógyulási esélyei
Foglaljon időpontot pszichiátereinkhez!
Pszichiátriai Központ
Mi az a kényszerbetegség?
A kényszerbetegség, vagy más néven obeszesszív-kompulzív zavar (obsessive-compulsive disorder – továbbiakban OCD) egy olyan mentális egészségügyi rendellenesség, amelyet ismétlődő és kínzó gondolatok (úgynevezett obszessziók) és azokkal járó ismétlődő, rituálészerű cselekvések jellemeznek.
Ezek az obszessziók lehetnek például olyan ismétlődő gondolatok, képzetek, de akár impulzusok is, amelyek zaklatóak, félelmet keltőek, ennél fogva pedig jelentős szorongást okoznak az érintettben. Éppen ennek okán, az OCD, a szorongásos zavarok között tartható számon. Ugyanakkor, az obszessziók által kiváltott szorongás enyhítésére szolgálnak a kényszeres cselekedetek.
Mik lehetnek a kényszerbetegség lehetséges okai?
A kényszerbetegség vagy OCD kialakulásának okai összetettek; számos ok vezethet létrejöttéhez, illetve több tényező együttállása a jellemző.
Egyes személyiségvonások hajlamosító tényezők lehetnek a kényszerbetegség kialakulásában: ilyen például, ha valaki túlzottan perfekcionista, jellemző rá a túlzott felelősségvállalás, továbbá az erősen aggodalmaskodó természet is OCD kialakulásához vezethet.
Átélt traumák és traumatikus események is kiváltó tényezők lehetnek, melynek oka jellemzően a feldolgozatlan trauma következtében létrejövő állandó stressz, szorongás és negatív gondolatok.
Az idegrendszer működésében fellépő zavar is egy kiváltó oka lehet az OCD létrejöttében, ugyanis az agy bizonyos területeinek és egyes neurotranszmitterek (mint például a szerotonin) egyensúlyzavara felelős lehet érte.
Bizonyos környezeti tényezők is szerepet játszhatnak abban, ha valakinél kényszerbetegség alakul ki. Ide értendő az a környezet is, amelyben az egyén felnő. Gyakori, hogy olyan személyekben alakul ki OCD, akiknek a szülei túlzottan kontrollálóak, esetleg kritikusak voltak vele szemben.
Cikkek melyeket mindenképpen olvasson el!
Kényszerbetegség és egyéb kórképek
A kényszerbetegség ugyan egy önálló mentális kórkép, de egyéb pszichiátriai és neurológiai rendellenességekkel is társulhat. Ezen túlmenően, bizonyos fizikai betegségek, gyógyszerek is hozzájárulhatnak a kényszeres tünetek kialakulásához.
Kényszeresség gyakran figyelhető meg autizmus spektrumzavarban (ASD). Az autizmus egy fejlődési zavar, amely a szociális kölcsönhatásokban és a kommunikációban is megnyilvánul. Rugalmatlanság jellemző rájuk, ami abban nyilvánul meg, hogy nehezen alkalmazkodnak a változásokhoz. A változások erős szorongást válthatnak ki, ami kényszeres cselekedetekhez vezethet a szorongás csökkentése érdekében.
A kényszerbetegség (OCD) gyakran társul más szorongásos rendellenességekkel is, mint például az általános szorongásos zavar, vagy pánikbetegség.
Bizonyos neurológiai állapotok is kiválthatják az OCD-t. Ilyen lehet akár a demencia, de agysérülések is okozói lehetnek. Természetesen ez több mindentől is függ, például attól, hogy az agy mely területe és milyen mértékben sérült. Továbbá demencia esetén a kényszeres cselekvés nem feltétlenül tudatosságon alapszik.
Kiemelendő, hogy bár más kórképekkel társulhatnak kényszeres tünetek, az nem feltétlenül azonos a külön kórképként kezelendő kényszerbetegséggel.
Milyen tünetei vannak a kényszerbetegségnek?
A kényszerbetegség, vagy obszesszív-kompulzív zavar tünetei két nagyobb kategóriába sorolhatók: vannak az úgynevezett obszessziók, illetve kompulziók. Míg előbbi a kínzó, ismétlődő gondolatokat jelöli, utóbbi a jellemzően hozzájuk kapcsolódó (enyhítő) rituálékat.
Obszessziók lehetnek például:
- Fertőzésekkel kapcsolatos félelmek: az egyén folyamatosan aggódik a kórokozók miatt
- Agresszióval, erőszakkal kapcsolatos gondolatok: irracionális félelem attól, hogy az egyén saját magának, esetleg másnak ártani fog
- Perfekcionimzus: az egyén folyamatos aggodalmat él át már előre, egy esetleges hiba esetén
Kompulziók lehetnek például:
- Kézmosás: irracionális kézmosási, fertőtlenítési szükséglet a kórokozóktól való aggodalom okán
- Ellenőrzés: folyamatos kontroll és ellenőrzés, hogy újra és újra meggyőződhessen az egyén, hogy minden rendben van. Ilyen lehet például annak többszöri ellenőrzése, hogy az ablakok/ajtók biztosan zárva vannak-e
- Számolási rituálé: ismétlődő számolási tevékenység, melyeknek nincs se konkrét értelme, se célja, csupán a kényszeres cselekvés végrehajtása
- Rituális mozdulatok, testtartás
Ezek a tünetek általában tartósak, és jelentős stresszt és zavart képesek okozni az érintett személy életében. Fontos kihangsúlyozni, hogy ez csupán néhány jellemző, lehetséges tünete az OCD-nek, több obszesszió és kompulzió is létezhet.
Hogyan diagnosztizálható a kényszerbetegség?
A kényszerbetegség, OCD (obszesszív-kompulzív zavar) diagnózisának felállítása pszichiáter vagy klinikai szakpszichológus feladata. A következő lépések mentén zajlik a kivizsgálás és a diagnosztizálás folyamata:
- Klinikai értékelés: fontos, hogy a pszichiáter beszélgetés során megismerje kissé magát a pácienst, a tüneteit, érzéseit, illetve a korábbi jelentős eseményeket az életében. Fontos ismernie a tünetek jellegét, intenzitását, gyakoriságát, illetve azt, hogy ezek mennyire vannak kihatással az életminőségre
- Kizárás: rendkívül fontos más egyéb kórképek, mentális állapotok kizárása, amelyek az OCD-hez hasonló tüneteket okozhatnak. Ezért is rendkívül fontos az első interjú, egy átfogó, részletes beszélgetés, melynek ebben a szakaszban nagy szerepe van.
- DSM-5 kritériumok: a diagnózis felállításában segítséget nyújthat a szakemberek számára a Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyv, melyen részletezik az obszessziók és kompulziók típusait.
- Időtartam: a diagnózis felállításának szempontjából fontos, hogy a tüneteknek legalább hat hónapig fenn kell állniuk, és ezeknek szignifikánsan zavarónak kell lenniük az egyén életminőségére és mindennapi tevékenységeire nézve
A diagnózis felállításához tehát fontos a részletes klinikai értékelés, a tünetek időtartamának és intenzitásának értékelése, valamint más potenciális okok kizárása is, továbbá csak a megfelelő szakember állíthat fel és adhat diagnózist, továbbá végezheti a kezelést.
Hogyan kezelhető a kényszerbetegség?
A kényszerbetegség, OCD kezelése komplex folyamat, és jellemzően pszichoterápia és gyógyszeres terápia kombinációit foglalja magában. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden OCD-s páciensnek szükséges gyógyszer! A kezelési módszerekről a továbbiakban olvashat.
A kognitív viselkedésterápia az OCD egyik leghatékonyabbnak minősülő kezelési módszere. A szakember segít az irracionális gondolatok azonosításában, illetve segítségével ezek megváltoztatása is lehetséges, illetve cél is. A terápia haladtával a kényszeres cselekvések és az azokhoz kapcsolódó aggodalmak fokozatosan csökkennek.
A kognitív viselkedésterápia egy speciális ágazata az úgynevezett „expozíció és válaszmegelőzés”. Ennek során a páciensek szándékosan ki vannak téve a kiváltó kényszergondolataiknak, majd az elkerülő válaszokat – az ehhez fűződő kényszeres cselekvéseket) megtagadják. Ennek célja, hogy a páciens megtanulja és megtapasztalja, hogy a kényszeres cselekedetek nélkül is képes arra, hogy szorongását csökkentse. Tehát ennek mentén új stratégiát tud magának kialakítani.
Súlyosabb esetekben, vagy ha szükséges, akkor gyógyszeres kezelésre is van lehetőség. A leggyakrabban alkalmazott szerek az antidepresszánsok, illetve a szelektív szerotonin-visszavétel-gátlók (SSRI). Ezek segítenek a szorongás csökkentésében, illetve a kényszercselekvések csökkentésében is.
Ugyan nem feltétlenül gondolnánk, de az életmódváltozás is javulást hozhat a kényszerbetegséggel élők állapotában. Ez úgy segít a páciens életminőségén, hogy az általános jóllétet javítja. Ilyen változás lehet például a rendszeres testmozgás beiktatása, az elegendő alvás és annak minőségének javítása, illetve az egészséges, vitamindús táplálkozás.
A kényszerbetegség miatti szorongás enyhítésében segítségre lehetnek a különféle relaxációs és stresszkezelő technikák elsajátítása. A nyugtató légzőgyakorlatok, a meditáció mind szorongáscsökkentő hatással bírnak.
Az OCD esetében kiemelten fontos az egyéni szükségletek figyelembevétele a kezelés során. A kényszerbetegségből nem könnyű kijönni, ugyanakkor elhatározással, a megfelelő szakemberrel és terápiával remek gyógyulási esélyek vannak!
A kényszerbetegség gyógyulási esélyei
A kényszerbetegség gyógyulási esélyei nagyban függnek a pácienstől, illetve az egyéni tényezőktől. A terápia sikerességének szempontjából rendkívül fontos, hogy a páciens kellőképpen motivált, együttműködő és elkötelezett legyen mind a terápia, mind pedig a gyógyulás iránt. Amennyiben ezek a tényezők fennállnak, úgy az érintett képes lehet arra, hogy megtanulja hatékonyan, egyéb módszerekkel kezelni a fellépő szorongását és megváltoztatni a gondolatait. Mivel ezek egyfajta berögződések, így a gyógyulási folyamat hosszúnak mondható, hiszen új gondolati és viselkedési mintákat szükséges kialakítani. Rendelés típusa: Rendelés helyszíne:
Téma szakértője
Specialitások:
Utolsó módosítás:2024.03.04 16:11