Borderline zavar - mikor érdemes segítséget kérni?

Hogyan csoportosíthatók a személyiségzavarok?

A személyiségzavarok csoportosítása folyamatos változáson megy át. Magyarországon is kötelezően használandó a WHO által fejlesztett diagnosztika rendszer, az ún. BNO, a Betegségek Nemzetközi Osztályozása, aminek 2022 január elsején életbe lépett a 11. verziója. Ez majdnem 30 év után követi a BNO 10-est. A Covid miatt azonban a 11. verzió bevezetése eltolódott, emiatt pedig hazánkban (és más országokban is) még a BNO 10 használatos.
- Ez a személyiségzavarok diagnosztikus beosztásában konkrét változást jelent. A BNO 10-ben a specifikus személyiségzavaroknak három nagy csoportja van a legáltalánosabb jellemzők alapján: a különc, a dramatikus és a szorongó típus. Az egyes specifikus személyiségzavarok pedig ezek alá sorolódnak be, a borderline például a dramatikus csoportba – ismerteti Szekeres doktor. - Azonban a szakma észlelte azt a problémát, hogy nagyon kevés olyan beteg van, aki pontosan beleillik valamelyik kategóriába, és nem mutatja másik zavar tüneteit, vagyis nehéz ilyen merev határokat húzni a diagnosztizálás során. Ennek a felismerésnek a következményeként a BNO 11-ben már sem a három fő csoportra való felosztás nem szerepel, sem az egyes specifikus személyiségzavarok nem jelennek meg. Ennek a használatát tehát elveti az új rendszer és egy teljesen új diagnosztikus procedúrát vázol fel.

Mi az a személyiségzavar?

Az új diagnosztikai rendszerben először is azt kell megállapítani, hogy a páciensnek van-e személyiségzavara. Személyiségzavarról akkor lehet beszélni, ha olyan átható, a személyiségnek a „nagy átlagtól” való eltérése van jelen, ami az ember működésének különböző területein mutatkozhat meg. Leegyszerűsítve úgy lehet fogalmazni, hogy a kognitív, az érzelmi és a szociális viselkedésmintázatoknak a különböző variációiból állhat össze a személyiségzavar. Ez általában ritkán korlátozódik egy izolált pontra, jellemzően az emberi működés több területén megjelenik az említett sajátos mintázat. 
- Amint megállapítható a személyiségzavar diagnózisa, a következő lépésben az a diagnózis felállításában részt vevő pszichiáternek, pszichológusnak az a feladata, hogy eldöntse, ez a zavar enyhe, közepes vagy súlyos-e. A súlyosságról többek közt aszerint lehet dönteni, hogy ez a működészavar mások érdekének, egészségének vagy saját magának a veszélyeztetésével, például önsértéssel jár-e, illetve milyen mértékű a sajátos vonások következtében megjelenő funkciózavar a személy életében, társas kapcsolataiban. A következő lépés a BNO 11 új fejlesztése, egy nagyon új megközelítés, a dimenzióknak a megragadása. Itt megvan a lehetőség, hogy megjelöljük, hogy milyen működésterületeken észlelhető a zavar és hogy ezen belül milyen súlyos. Amikor tehát megtörténik a diagnosztikus folyamat, akkor egy plasztikus és több dimenziós, árnyalt diagnózis állítható fel – számol be dr. Szekeres György PhD, a Pszichiátriai Központ pszichiátere.

Melyek a borderline jellegzetességek?

- Nagyon érdekes, hogy az korábbi kategóriákból az egyetlen specifikus zavar, ami a BNO 11-ben is megmaradt, az a borderline személyiségzavar. Ez ugyanis egy annyira jellegzetes és a tüneteket tekintve olyan típusos együttállást jelent, hogy önálló kategória maradhatott. Látjuk a klinikai gyakorlatban is, hogy a borderline személyiségvonásokkal élő páciensek elég jellegzetes megjelenéssel, lefolyással és működési mintázatokkal bírnak – mondja a szakember. - A pszichiátriában általában megkülönböztetjük a tüneteket és a panaszokat. A panaszról a beteg számol be, a tünet pedig, amit látunk - a kettő közt természetesen vannak átfedések, de nem mindig látjuk, amit belülről érezhető. A betegeknek az egyik strandard panasza a magánytól, egyedülléttől való erős félelem, ami sokkal intenzívebb szorongást mobilizál, mint egy e tekintetben egészséges embernél. A kapcsolódásaikra jellemző a végletesség. Előfordulhat, hogy ugyanazt a személyt, akit először idealizáltak, egy adott – akár jelentéktelen esemény hatására – súlyosan elítélnek, megutálják. Ennek következtében a kapcsolataik inkább labilisak, rövidtávúak. Az érzelmek erős hullámzásához társulhat a hangulati élet kiegyensúlyozatlansága is.

Mi a különbség a borderline és a bipoláris hangulatzavar közt?

Sokszor nehéz elkülöníteni a borderline és a bipoláris hangulatzavart, és ez a kettő akár együtt is előfordulhat. Az elkülönítésben fontos támpont lehet többek közt, hogy bipoláris zavar hangulati hullámzása nem ennyire gyorsan következik be, és nem ennyire szorosan köthető eseményekhez.
A borderline személyiségeknél a szélsőséges hullámzás okai leginkább külső események, kapcsolati nehézségek, kisebb-nagyobb sérelmek. Az elkülönítésben segíthet, hogy a borderline személyiségek egyik altípusánál a diszfunkció mértéke sokszor kifejezettebb. Enyhébb borderline zavarral azonban sokan jól funkcionálnak, különösen, ha megtalálják azt a környezetet, ahol az ő intenzív megéléseik, jelenlétük elfogadásra talál. Ezt azonban nem mindenhol tolerálja jól a környezet, sok elutasítást élhetnek meg az érintettek. Azok, akik szinte sosem találnak elfogadó környezetet, már korán belesodródhatnak egy súlyosabb állapotba, ők azok, akik sokkal hajlamosabbak önsértésre. A betegek ezen altípusa sokszor a feszültség gyors levezetése érdekében sebzi magát, falcol, impulzívan dönt szerhasználatról, gyógyszer túladagolásról – ezek kockázati faktorok. Ugyanakkor a tapasztalatok szerint a gyermekkorban induló problémák számos esetben felnőttkorra, az idegrendszer érésével hajlamosak egy bizonyos szinten normalizálódni.

Hogyan kerül a beteg pszichiáterhez?

Ha nem okoz funkciózavart, jelentős szenvedést a borderline, sokan nem keresnek segítséget. Főleg akkor fordulnak szakemberhez, ha a szenvedéses időszakok egy bizonyos mintázatot mutatnak. Ilyen esetekben általában azzal fordulnak szakemberhez a páciensek, hogy például nem tudnak tartósan kapcsolatban maradni, túlzott intenzivitásuk miatt nem fogadja el őket a környezetük. Menet közben sokszor az először felkeresett pszichológus ismeri fel, hogy itt akár borderline-ról is lehet szó. A pszichiáterhez azok kerülnek elsősorban, akik súlyosabb diszfunkciót mutatnak vagy önsértést követnek el.
A kezelés attól is függ, milyen állapotban van az illető. A hangulati és érzelmi szélsőségesség és adott helyzetben nem elégséges megoldási készségek következtében a betegek sokszor úgy kerülnek orvoshoz, hogy depressziós, vagy akár pszichotikus tüneteik vannak. Ilyenkor a pszichiátriai gyakorlatban az adott probléma megoldása az elsődleges: ha pszichotikus tünet van, akkor azt kell kezelni, ha depresszió, akkor azt.
A borderline betegeknél a cél a hangulat stabilizálása, ez ugyanis nagy terhet levehet a vállukról. Bár a bipoláris pácienseknél is ez a cél, a borderline esetében azonban nagyobb a pszichoterápia jelentősége, akár az esetleges gyógyszeres kezelés mellett. A kezeléssel tehát jó eséllyel elérhető egy kevésbé diszharmonikus életvitel, egy könnyebben élhető élet.

Forrás: Pszichiátriai Központ (www.pszichiatriaikozpont.hu)