A klausztrofóbia egy olyan állapot, melynek középpontjában a zárt vagy szűk terek iránt érzett intenzív félelem áll. A klausztrofóbia az egyik leggyakoribb fóbia, mely a mindennapi élet számos területén szorongást okoz. A félelem és a fóbia közötti különbség ott húzódik, ha az már irracionális mértékű, és akadályozza az egyént a munkában, iskolában vagy a napi tevékenységei során.

Kapcsolódó szolgáltatásaink a Pszichiátriai Központban
Mit jelent a klausztrofóbia?
Milyen helyzetekben alakulhat ki klausztrofóbia?
Mi lehet a klausztrofóbia oka?
Milyen tünetekkel jellemezhető a klausztrofóbia?
Hogyan kezelhető a klausztrofóbia?
Hogyan lehet felkészülni a zárt terű orvosi vizsgálatokra (MRI, CT) klausztrofóbia esetén?

Kapcsolódó szolgáltatásaink a Pszichiátriai Központban

Mit jelent a klausztrofóbia?

A klausztrofóbia a görög "klaustros" (szűk) és "phobos" (félelem) szavakból ered. A klausztrofóbia során a neurokémiai anyagok túlstimulálják az agy egy bizonyos, félelemért felelős területét. A félelemnek fontos szerepe van evolúciós szempontból, segít elkerülni a veszélyes helyzeteket. Amikor félelmet élünk át, a szervezetünk szimpatikus idegrendszere bekapcsol, a légzésünk, szívverésünk gyorsul, a vér az izmokba tódul, a pupillánk kitágul. Mindennek szerepe volt abban, hogy például el tudjunk menekülni egy állat elől vagy egy veszélyes helyzetből. Klausztrofóbia esetén viszont a félelem nem segít minket többé, hanem akadályoz. A félelem és a fóbia közötti különbség ott rejlik, hogy a fóbia intenzív és irracionális félelmet jelent. A fóbiák esetében a félelem mértéke nem felel meg a tényleges veszély mértékének, sőt olyan dolgoktól félünk, amik valójában nem jelentenek veszélyt számunkra. A fóbiák akkor válnak egészségügyi problémává, amikor a félelem már akadályozza a mindennapi tevékenységek elvégzését. A klausztrofóbia korlátozhatja például a hatékony munkavégzés képességét, megterhelheti a kapcsolatokat és csökkentheti az önbecsülést.

A klausztrofóbia a szűk, zárt terek iránt érzett rendkívüli félelemmel és szorongással jár. A klausztrofóbia gyakori kiváltó okai az alagutak, liftek, vonatok és repülőgépek, de tömött helyen vagy akár egy kis szobában való tartózkodás közben is megnyilvánulhat. Érintettjei ilyenkor érzik a szívverésük gyorsulását, izzadás, szédülés, nehézlégzés és egyéb kellemetlen tünetek jelentkezhetnek. A klausztrofóbia koncentrációs és működési nehézségeket okozhat; sőt sokan előre félnek az ilyen helyzetektől, aggasztják őket a zárt térben való tartózkodással kapcsolatos gondolatok. A klausztrofóbia tehát hajlamosít az egyéb szorongásos zavarokra, alvászavarokra és a depresszióra is.

A klausztrofóbia fő kezelési lehetősége a viselkedéstréning, de helyszíni megoldást nyújthat a relaxáció és a mély légzőgyakorlatok. Sokaknak segít a támogató csoporthoz való csatlakozás is.

Kapcsolódó cikkünk

Depresszió - ha nem képes az örömre, kaphat segítséget

Depresszió - ha nem képes az örömre, kaphat segítséget

Annyira depressziós vagyok – mondjuk sokszor, anélkül, hogy tudnánk, valójában mit is takar ez a pszichés betegség. A rossz hír, hogy a tartós lehangoltságra való hajlam genetikus, a jó hír viszont, hogy szakértő támogatással ki lehet lábalni belőle. Dr. Veres Andrea , a Pszichiátriai Központ pszichiátere, főorvos a Depresszió ...

Milyen helyzetekben alakulhat ki klausztrofóbia?

A klausztrofóbia a zárt terektől való túlzott mértékű félelmet jelenti. A leggyakoribb kiváltó okai közé éppen ezért az olyan szituációk tartoznak, ahol sok ideig szűk térben kell tartózkodni. A klausztrofóbia kiváltó faktorai a következők lehetnek:Klausztrofóbia - Pszichiátriai Központ

  • Alagutak
  • Liftek
  • Vonatok
  • Repülőgépek
  • Kis autók
  • Barlangok
  • MRI gép
  • Pincék
  • Ablak nélküli vagy nem nyitható ablakú kis helyiségek
  • Gondolatok a zárt térben való tartózkodásról

Mi lehet a klausztrofóbia oka?

A klausztrofóbia kialakulási okát nem pontosan ismerjük. Valószínű azonban, hogy szerepet játszik benne a család, akár a genetikai hajlam tovább örökítésével, akár a helytelen minta tanításával. Ha a gyermek látja ugyanis valamelyik szülője szűk helyekre adott szorongásos reakcióját, könnyen megtanulja tőle. A klausztrofóbia olyan élmények hatására is kialakulhat, amelyek szűk vagy zárt terekkel kapcsolatosak. Okozhatják például az olyan traumatikus események, mint egy lift megrekedése vagy a bezártság élménye. Néhány klausztrofóbiás felnőtt olyan eseményekről számol be, amikor gyermekként csapdába estek vagy szűk térbe voltak zárva.

Cikkek melyeket mindenképpen olvasson el!

Milyen tünetekkel jellemezhető a klausztrofóbia?

A klausztrofóbia tünetei általában a következők:

  • Szorongás és félelem: Az érintettek rendkívül szorongnak és félnek, amikor zárt vagy szűk terekben vannak. A szorongás nyomasztó és egyre nagyobb rettegésben tartja őket. Tudják, hogy a félelem irracionális, de mégsem tudják legyőzni. Félnek az irányítás elvesztésétől az adott helyzetben vagy - ha már megtörtént korábban - az ájulástól, félnek a haláltól. A lehető leghamarabb el akarják hagyni a helyzetet, ám tudják, hogy ez nem lehetéséges. Ördögi körben fokozzák magukat ezek az érzések.
  • Testi reakciók:
    • Izzadás
    • Remegés
    • Szájszárazság
    • Szapora szívverés
    • Szorító érzés a mellkasban, fulladás érzése
    • Légzési nehézségek vagy gyors légzés
    • Hidegrázás vagy kipirulás
    • ,,Pillangók" érzése a gyomrában.
    • Szédülés vagy ájulás
    • Zavarodottság
    • Zsibbadás, bizsergés
    • Fülcsengés
  • Pánikrohamok: A klausztrofóbiával élők néha pánikrohamokat tapasztalhatnak, ahogyan a félelem, az érzelmek és a testi tünetek fokozódnak. Amikor a félelem és a szorongás elér egy kritikus szintet, kialakulnak a pánikroham tünetei.

A gyermekek között a klausztrofóbia gyakran úgy jelentkezik, hogy sír, hisztizik, lefagy vagy a szüleibe kapaszkodik a gyermek. Így mutatja ki a benne rejlő feszültséget, és azt, hogy távozni akar.

Hogyan kezelhető a klausztrofóbia?

A klausztrofóbia két fő kezelési módja az expozíciós terápia és a kognitív viselkedésterápia. Az alábbiakban bemutatjuk a klausztrofóbia ezen kettő, fő kezelési módját és az egyéb lehetőségeket is. A klausztrofóbia kezelési lehetőségei:

  • Kognitív-viselkedésterápia: Ez a terápiás megközelítés segíthet az egyéneknek megváltoztatni gondolatmódjukat és viselkedésüket a klausztrofóbiával kapcsolatban. A terápia során a páciens megbeszéli a tüneteit és az ehhez kapcsolódó érzéseit az orvossal. Mélyen feltárják a fóbiáját, hogy megértse, mire hogyan reagál. A klausztrofóbia kognitív viselkedés terápiája során a páciens azt is megtanulja, hogyan ismerje fel, értékelje át újra és változtassa meg gondolkodását. Megtanulja, hogyan birkózzon meg a félelemmel, hogyan nézzen szembe a fóbiájával ahelyett, hogy kerülné azt. Megtanulja, hogyan tartsa nyugodtan a testét és az elméjét.
  • Expozíciós terápia (más néven deszenzibilizációs terápia): Az érintetteket fokozatosan és kontrollált módon vezetik be a szűk terekbe, hogy csökkentsék a félelmüket és szorongásukat. A fokozatos, ismételt expozícióval az a cél, hogy az érintett jól érezze magát az adott félelmetes helyzetben. A klausztrofóbia terápiája során előfordulhat, hogy közvetlenül, valós időben szembesítik a pácienst a félelmetes fóbiájával vagy felidézik a félelmetes élményt. A felidézéshez segíthet a képek nézegetése vagy a virtuális valóság használata, hogy a páciens közel kerüljön a valódi félelmetes élményhez, de mégis biztonságos környezetben maradjon.
  • Gyógyszeres kezelés: Bizonyos esetekben és rövid időkre az orvosok gyógyszereket is felírhatnak a szorongás és pánikrohamok kezelésére.
  • Relaxációs technikák: Sokat segíthet az is, ha a klausztrofóbia érintettje elsajátít néhány relaxációs technikát. A terápia során megtaníthatóak például speciális légzőgyakorlatok, progresszív relaxáció valamint időt lehet szakítani a mindfullness megismertetésére is. A pszichiáter a tünetek súlyossága alapján egyedi tervet dolgoz ki a páciens számára.

Megnyugtató tudni, hogy sok embernek vannak fóbiái, a klausztrofóbia ráadásul egy kezelhető állapot. A kezeléssel és a terápián tanult technikák gyakorlásával megtanulhat megbirkózni vele. Megtanulhatja kezelni a zárt helyektől való félelmét, és újra szabadon élvezheti az életét!

Hogyan lehet felkészülni a zárt terű orvosi vizsgálatokra (MRI, CT) klausztrofóbia esetén?

Az orvos felkeresése sokszor alapvetően is egy félelmetes szituáció. Rideg környezetben, kiszolgáltatott helyzetben végeznek sokszor vizsgálatokat, ráadásul még sok beteg fél is közben, hogy mit talál majd az orvos. Klausztrofóbia esetén az MRI vagy a CT vizsgálat egy kiemelten szorongató élmény lehet. Az orvosi környezettől, a betegségtől és a zárt tértől való félelem összeadódik ilyenkor. Mégis, fel lehet készülni ezekre a vizsgálatokra a következő lépések segítségével:

  • Mondja el orvosának, hogy klausztrofóbiás. Előfordulhat, hogy röviddel a vizsgálat előtt gyógyszert ír fel Önnek, amely segít megnyugtatni. Kérdezze meg, hogy rendelkezésre áll-e nyitott MRI-készülék, ez is egy lehetőség lehet ugyanis a vizsgálatra.
  • Készüljön fel arra, hogy pontosan mi fog történni a vizsgálat alatt, a gépben. Tudnia kell, hogy egy nyugtató, enyhe szellő fogja fújni az arcát és rendelkezésre áll egy fejhallgató a zajok kizárására vagy zenehallgatásra. Emellett a technikus a vizsgálat során végig beszélgetni fog Önnel. Szükség esetévan egy pánikgomb is, ha nagyon kényelmetlenül érezné magát.
  • További tippek a nyugalom megőrzéséhez:
Utolsó módosítás:2024.01.31 19:26