Szorongás és alvászavar - hogyan szakíthatjuk meg az ördögi kört?

A szorongás áthatja a mindennapokat

Egy várhatóan félelmetes, stresszes helyzet előtt szinte mindenki szorong, ez teljesen természetes jelenség. Amikor azonban ez a félelem nem szituációhoz kötött, áthatja a mindennapokat, állandó jelleggel jelen van legalább 6 hónapon keresztül és a legtöbb napon érezhető, akkor szorongásos zavarról lehet beszélni – bár ezt a diagnózist kizárólag pszichiáter mondhatja ki. A szakember ezen belül is differenciálja a diagnózist, hiszen a szorongásos zavarok csoportjába tartozik a pánikbetegség, az agorafóbia, a szociális fóbia, az egyszerű (speciális) fóbia, a kényszer, a poszttraumás stressz szindróma és a generalizált szorongás. Minden egyes kórképnek saját diagnosztikai kritériumai vannak, már csak ezért is fontos a szakorvosi diagnosztizálás és kezelés.  
Ugyanakkor ezeknek a szorongásos állapotoknak vannak bizonyos hasonlóságai a testi és pszichés tünetek terén. Aki ugyanis szorong, az az alábbi tüneteket nagy valószínűséggel tapasztalhatja:

• extrém idegesség, feszültség,
• gyenge koncentráció,
• irritáltság, nyugtalanság érzése,
• katasztrofizáló gondolatok, esetleg halálfélelem,
• légszomj, felgyorsult légzés,
• gombócérzés,
• mellkasi és/vagy hasi fájdalom,
• izzadás,
• remegés,
• gyakori vizelési inger,
• tenziós (szorító, nyomó jellegű) fejfájás.

- Nem mindenkinél jelentkezik minden tünet és nem is feltétlenül mindenkinek befolyásolja ugyanolyan módon a szorongás az életét. Vannak, akiknek nagyon komoly életminőség romlást okoz ez a zavar, mások valahogy megtanulnak együtt élni az állapottal, és lehetőség szerint elkerülik az ismert kiváltó helyzeteket, bár ez nyilván nem oldja meg magát a problémát – mondja Veres doktornő. – Az pedig, hogy kinél alakul ki valódi szorongásos zavar, számos tényező függvénye, hiszen szerepe van ebben a genetikának, a családtörténetnek, a negatív hatású életeseményeknek, bizonyos betegségeknek és az esetleges függőségeknek is. Ezen túl az is látszik, hogy a szorongásos zavar gyakran más mentális zavarral jár együtt, főként a depresszióval. A diagnosztizálásnak az is a része, hogy mindezt kiderítsük, és komplexitásában lássuk a helyzetet.

Mi az összefüggés a szorongás és az alvás közt?  

Az olyan súlyos alvászavarokról, mint például az inszomnia, vagyis álmatlanság, régóta ismert, hogy a szorongásos zavarok gyakori tüneteként fordulnak elő. A szorongó ember jellemzően az ágyban is töpreng a problémáin, ahogyan sokan fogalmaznak: egész éjjel jár az agyuk. Ez a tünet a szorongásos zavarok minden alfajában megjelenhet, egyes források azonban kiemelik a poszttraumás stressz szindrómát, amely 90%-ban okoz alvászavart, illetve konkrétan álmatlanságot.  
Ugyanakkor idővel kialakulhat az alvási szorongás is, ami azt jelenti, hogy a rendszeres problémák miatt az illető már a lefekvés előtt szorongani kezd, hogy megint nem fog tudni aludni, ezért eleve megnehezül az elalváshoz szükséges relaxált állapot. Az is megfigyelhető, hogy a szorongás rémálmokat provokál, ami újabb felébredést eredményez. Vagyis mind elaludni, mind átaludni nehéz!
A kapcsolat viszont a másik irányban is fennáll: aki rosszul alszik, annál súlyosbodhat a szorongásos zavar nappal. Kutatások szerint például az alvási apnoés betegek (akik éjszakai légzéskimaradásokra ébrednek levegő után kapkodva), nagyobb eséllyel néznek szembe olyan pszichés-mentális zavarokkal, mint a depresszió vagy a pánikbetegség. 

A helyzetet több oldalról is érdemes kezelni

Aki alvászavarokkal küzd, mindenképpen jól teszi, ha felkeres egy szomnológust, aki valóban fel tudja mérni (akár alváslaborban történő vizsgálattal), jelen van-e alvászavar, és ha igen, pontosan milyen típusú. Amennyiben felállítható egy ilyen diagnózis, annak megfelelően a kezelésről is döntés születhet, ami lehet gyógyszeres, segédeszközös (például alvási apnoé esetén egy CPAP készülék), illetve minden esetben fontos megtanulni az egészséges alváshigiénés szokásokat.
- Ezzel párhuzamosan a szorongás miatt is ajánlatos segítséget keresni, ugyanis a legtöbb esetben nem múlik el magától – hangsúlyozza dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ pszichiátere. – A diagnózis felállítása után derül ki, milyen kezelés lehet a célravezető, bár leginkább a gyógyszeres és a pszichoterápia együttese lehet a célravezető. Előbbiek közül több csoportból választhatunk, amelyek a szorongás oldását szolgálják, utóbbiaknál a kognitív viselkedésterápia nagyon hasznos eszköz ebben az esetben is. A cél, hogy mind a két oldalról javuljon a helyzet, hiszen, ha az alvászavar és a szorongás is oldódik, a korábban lefelé tartó spirál iránya megfordulhat, és a két pozitív hatás összeadódhat.

Forrás: Pszichiátriai Központ (www.pszichiatriaikozpont.hu)