Létezik terápia-rezisztens depresszió?

Egyelőre nincs definíciója a terápia-rezisztens depressziónak

A súlyos depressziós zavarok egyik típusa, a terápia-rezisztens depresszió (TRD) fő jellemzője, hogy több standard kezelés után sem javul. Klinikai jelentősége ellenére azonban még mindig hiányzik az egyetemesen elfogadott definíció, ami megnehezíti az előfordulásának meghatározását, és bizonytalanságot okoz a kezelési döntésekben is.
Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósága (FDA) és az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) mindazonáltal a leginkább elfogadott definíciónak azt tartja, hogy a TRD egy olyan betegség, ami legalább két antidepresszánsra nem megfelelő válasz ad, a megfelelő kezelési időtartam és a terápia betartása ellenére sem. Becslések szerint a depresszióban szenvedők körülbelül 30%-a felel meg ennek a definíciónak.

Miért olyan nehéz kezelni ezt a fajta depressziót?

A terápia-rezisztens depresszió kezelése különösen azért nehéz, mert a biológiai és pszichoszociális tényezők komplex kölcsönhatása fenntartja az állapotot.

• Biológiailag az ingerület-átvivő rendszerek nem megfelelő működése csökkentheti a standard antidepresszánsok hatékonyságát, ráadásul sokszor egy enyhe gyulladás is fennáll. Ezenkívül a genetikai hajlam növelheti a TRD-re való fogékonyságot, és hozzájárulhat a hagyományos kezelésekre adott gyenge válaszhoz.
• A pszichoszociális tényezők is jelentős szerepet játszanak a folyamatban. A krónikus stressz ugyanis a szervezet stressz-válaszrendszerét hosszan tartó aktivált állapotban tarthatja, ami gyulladáshoz és hormonális egyensúlyhiányhoz vezethet, ami végső soron súlyosbítja a depressziót. Idővel pedig a tartós stressz alááshatja az agy ellenálló képességét, ami megnehezíti a kezelések számára a normális működés helyreállítását. 
• Ezen túl a korai életszakaszban elszenvedett trauma és a társadalmi elszigeteltség szorosan összefügg a TRD-vel, ami tovább bonyolítja a felépülést.

Nem minden nehéz eset terápia-rezisztens

A nehezen gyógyuló esetek egy része nem tekinthető terápia-rezisztensnek, sok esetben arról van inkább szó, hogy a páciensek nem tartják be az adagolási javaslatot, nem elég erős a kezelés iránti elkötelezettségük.
- A betegek egy része tagadja a betegségét, és ez a tagadás része a problémának. Az is előfordulhat, hogy a páciens belső konfliktusokban áll a gyógyulással kapcsolatban, ilyen értelemben szinte ellenáll a felépülésnek – ismerteti dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ – Prima Medica pszichiátere. – A nehezebben kezelhető depresszió mindenképpen nagy kitartást, türelmet és akár több irányú próbálkozást igényel a szakembertől, és számos biztató eredményt is tapasztalunk különböző hatóanyagokkal kapcsolatban. Azonban sok esetben nem egyetlen szer adagolása vezet eredményre, hanem bizonyos kombinációk. Ráadásul, ha valaki nem reagál jól a szerotonin-visszavétel gátlókra (SSRI), de egy másik hatóanyagra igen, már nem is lehet terápia-rezisztensnek nevezni. Valójában arról van szó, hogy mindenkinél meg kell találni a neki személyesen legmegfelelőbb terápia típust, amely még pszichésen is megtámogatandó. A kognitív viselkedésterápia vagy más, a szakember által hatékonynak tartott módszer elengedhetetlen ahhoz, hogy a páciens ne csak a gyógyszerekben, de önmagában is bízzon a gyógyulás kapcsán. Vannak, akiknél az integratív medicina módszerei is beválnak, az életmód orvoslásnak pedig minden esetben nagy szerepe van. A legfontosabb tehát, hogy ne tekintsünk reménytelen esetként magunkra vagy a hozzátartozónkra, ha hosszasan elnyúlik a küzdelem, hanem fogadjuk el, hogy vannak, akiknek nagyobb kihívásokkal kell szembenézniük. 

Forrás: Pszichiátriai Központ – Prima Medica (www.pszichiatriaikozpont.hu)