Szkizofrénia- zavar az érzékelésben, gondolkodásban, viselkedésben

A szkizofrénia egy spektrumbetegség

A tévhitekkel ellentétben, a többszörös személyiség és a szkizofrénia spektrumzavar (amely a pszichózis spektrum markáns képviselője) teljesen különálló betegségcsoport. A szkizofrénia - mint általában a majornak nevezett súlyos mentális betegségek – egy rendkívül komplex működészavar, amely a funkciók számos területét érintheti.
- Ahhoz, hogy megértsük, mit is jelent a működészavar, érdemes elképzelni, hogy milyen komplex a normális mentális működés, amikor például valakivel beszélgetünk, feldolgozzuk, mit és hogyan mond az illető, megfogalmazzuk a választ, közben figyelünk, merre megyünk, mi történik a környezetünkben  – már egy ilyen hétköznapi szituáció is rendkívül összehangolt működést igényel az idegrendszeri működésben – magyarázza Szekeres doktor. - A szkizofrénia a mai biológiai alapú orvostudomány, és ezen belül a pszichiátria szerint az agy betegsége, ami olyan összetett, hogy nehéz egyetlen tünet azonosításával igazolni, ugyanis az egészséges emberre jellemző komplex működések egyes részterületei közül bármelyiknek, a legtöbb esetben többnek a zavarát is jelentheti.

Mit jelentenek ezek a zavarok?

• Érzékelészavar

Az érzékelészavar az esetek többségében érzékcsalódást jelent, ami bármelyik érzékszervi modalitásra vonatkozhat, vagyis megjelenhet az látásban, hallásban, tapintásban, íz- és szagérzékelésben. Ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy olyan érzékelés jön létre, aminek nincs kiváltó ingere, tehát például a beteg hangokat hall, a fejében felhangosodnak a gondolatai, olyan párbeszédeket hall, amelyekben többnyire róla beszélnek, őt fenyegetik, gyalázzák, próbálják rávenni dolgokra. Ezek a hangok általában kellemetlen színezetűek. A szkizofréniában a hallási érzékcsalódások a leggyakoribbak, de előfordulhatnak például szag- és ízérzékcsalódások is. Viszonylag ritkán vannak azonban vizuális hallucinációk, víziók.

• Gondolkodási zavar

A gondolkodás zavarok is széles spektrumon mozognak. Vannak bizonyos sablonjai, standardjai a gondolkodásnak, a következtetésnek, a mérlegelésnek, amelyektől ezek eltérnek. A súlyos zavarokban előforduló téveszme azt jelenti, hogy a valóságot nem tükrözi a gondolkodás, attól elszakadt, kóros forrásból származik és mindig a személyre vonatkozik a tartalom. A kóros forrás adott esetben a beteg fejében hallott hang is lehet. Az is előfordulhat, hogy a gondolati folyamatban van olyan torzulás, amikor kóros forrás nélkül keletkezik, egy keletkezése pillanatában eleve irreális gondolat.

• Test érzékelésének zavara

Az érzékelésnek ezen kívül van egy olyan része, amit hagyományosan nem szoktunk elkülöníteni: a saját testünk érzékelése. Ez jó működésnél nem is tudatosul, de sok mentális betegségben testi tünetek is jelentkeznek, amelyeket esetleg nem reálisan, az adott helyzetnek megfelelően érzékel a beteg. Nagyon jellemző ez a szorongásos zavarokra, a pánikbetegségre, a depresszióra és a szkizofréniában is lehetnek olyan tünetek, amelyek a test felől jövő érzékelési modalitásnak a torzulásait hozzák, vagyis olyasmit érez a beteg a teste felől, ami valójában nem létezik.

A pozitív tünetek a „többletre” vonatkoznak

Amikor egy szkizofréniás epizód zajlik, felerősödnek a pozitív tünetek. Ez azt jelenti, hogy amikor a betegség akut szakaszban van, nagyon erősen jelen vannak a téveszmék, az érzékcsalódások, a nyugtalan magatartás.
- Pozitív alatt azt értjük, hogy valamiből a normálishoz képest többlet van, nem azt, hogy valami „jó” – hangsúlyozza dr. Szekeres György PhD, a Pszichiátriai Központ pszichiátere. – A betegség epizódjai nem egyik pillanatról a másikra alakulnak ki, nem jellemző, hogy valaki az egyik pillanatban még adekvátan érzékeli a valóságot, helyesen gondolkodik róla, fél óra múlva pedig már nem. Történhet ilyen, de az inkább szerhasználat miatt lehet. A szkizofréniás epizód legalább néhány nap, de inkább hetek alatt alakul ki, és sokszor csak utólag lehet megmondani, hogy mikor is indulhatott a lappangási időszak. A futó érzékelés zavarok utalhatnak például erre, olyan illúziók, élmények, amelyek mindenkivel előfordulhatnak. Ránézünk a felhőkre, elkalandozik a figyelmünk és hirtelen például egy angyalt vagy egy boszorkányt látunk az égen. Ebben a lappangási időszakban nem a végső formában jelentkeznek a tünetek, a személynek még megvan az a szabadsága, hogy eldöntse, higgyen-e a saját torzult élményeinek vagy inkább a valóságot lássa. Amikor viszont a prodromából, vagyis a korai jelek időszakából kialakul a betegség (nem minden esetben történik így), akkor már megszűnik a mérlegelési lehetőség, a téveszme felülírja a valós tapasztalatokat. A pozitív tünetek közé lehet sorolni azokat a viselkedési anomáliákat is, amelyek kapcsán az élénk téveszmék hatására nyugtalanná, zaklatottá válik, nem odaillően viselkedik az illető.

A negatív tüneteket meg kell különböztetni a depressziótól

A szkizofrén epizódok kapcsán sok beteg bekerül az egészségügyi ellátórendszerbe (akár magától, akár a környezet intézkedésére), és ott a sikeres kezelés után a pozitív tünetek többnyire elmúlnak. Viszont a betegek egy része azzal szembesül, hogy az aktív időszak után negatív tüneteket él át, ami azt jelenti, hogy valaminek alacsonyabb a szintje a normálisnál. Lecsökken az érdeklődés, a részvételi szándék például a tanulásban, a szociális tevékenységekben. Ennek is vannak különböző fokozatai, a súlyosabbak már a környezet számára is aggasztóak, hiszen az illető elhanyagolja magát, rossz szokásokat vesz fel, például gyűjtöget, bogarassá válik.
- Mivel az ilyen jellegű tünetek felvethetik a depresszió gyanúját, fontos a kettőt elkülöníteni, elsősorban a kezelés miatt. Az elkülönítés azonban nem mindig lehetséges, hiszen a szkizofrén beteg is lehet depressziós – foglalja össze Szekeres doktor. - Különösen a betegség korai fázisában, amikor véget ér egy heveny epizód és az illető találkozik a valósággal és azzal, hogy mi is történt vele, ez rányomhatja a bélyegét a hangulatra is. Ez egy kritikus időszak lehet, még akár az öngyilkosságok szempontjából is. A szkizofrén betegek egyébként is az átlag lakosság többszörösét mutatják a szuicid halálozás arányában, tehát kiemelt figyelmet kell biztosítani a kezelésnek.
A kezelés pedig alapvetően gyógyszeres, de ez mellett számos más lehetőség is van az állapot kiegyensúlyozására, a pszichoterápiától a fizikai aktivitásig. A lényeg azonban a minél előbbi diagnosztizálás, az erre épülő kezelés kitartó folytatása és a rendszeres pszichiátriai ellenőrzés.

Forrás: Pszichiátriai Központ (www.pszichiatriaikozpont.hu)