„Hétköznapi” szorongás vagy szorongásos zavar?

Mikortól beszélünk szorongásos zavarról?

A szorongás fogalma hétköznapi és orvosi értelemben is a félelemhez és a bizonytalansághoz kapcsolódó érzést jelenti, de a két megközelítés között fontos különbségek vannak. Hétköznapi értelemben a szorongás olyan kellemetlen, belső feszültséggel, aggodalommal és nyugtalansággal járó lelkiállapot, amelyet valamilyen fenyegetőnek, bizonytalannak vagy nehezen kiszámíthatónak érzékelt helyzet válthat ki. Ilyenkor az ember tart valamilyen kedvezőtlen eseménytől, akár akkor is, ha annak bekövetkezése nem biztos.
Orvosi, pszichológiai értelemben viszont a szorongás olyan érzelmi és testi reakció, amelyet a várható veszély vagy fenyegetés érzékelése vált ki. Jellemzője a fokozott éberség, az aggodalom és a feszültség, amelyhez testi tünetek is társulhatnak, például szapora szívverés, izzadás, remegés, izomfeszülés vagy légszomj.

- A szorongás önmagában természetes, a veszélyekre felkészítő emberi reakció. Akkor válhat egészségi problémává, ha túlzott mértékű, tartós, nehezen kontrollálható, vagy a mindennapi életet, a munkavégzést és a társas kapcsolatokat is jelentősen megnehezíti. Ilyenkor szorongásos zavar is állhat a háttérben, például generalizált szorongásos zavar, pánikbetegség vagy szociális szorongásos zavar formájában – hangsúlyozza Blazsek doktor. - A legfontosabb különbség, hogy a „hétköznapi” szorongás rendszerint egy adott helyzethez kötődik, és annak elmúltával enyhül, míg a kóros szorongás tartósan fennmaradhat, aránytalan lehet a kiváltó helyzethez képest, és akkor is jelentkezhet, amikor nincs közvetlen veszély. Ez azonban nem merev határ: a szorongás megítélésében annak intenzitása, időtartama és az életvitelre gyakorolt hatása egyaránt fontos.

Mikor lehet kimondani a szorongásos zavar diagnózisát?

A szakemberek a diagnózis felállításakor több tényezőt vizsgálnak. A kritériumok részletei a használt diagnosztikai rendszertől – például a DSM-5-TR-től vagy a WHO ICD-11 rendszerétől – és a konkrét zavartól is függenek, és többek közt az alábbi fő pontokat tartalmazzák:

• A szorongás jellege és mértéke: túlzott, nehezen kezelhető félelem, aggodalom vagy fenyegetettségérzés.
• Időtartam és gyakoriság: a tünetek rendszeresen vagy tartósan jelentkeznek, a diagnosztikai kritériumokban meghatározott időtartam zavaronként eltér.
• Testi és lelki tünetek: például nyugtalanság, ingerlékenység, koncentrációs nehézség, izomfeszülés, alvászavar vagy szapora szívverés.
• A mindennapi életre gyakorolt hatás: a szorongás jelentős szenvedést okoz, vagy akadályozza a munkát, a tanulást, a társas kapcsolatokat, illetve más fontos tevékenységeket.
• Más lehetséges okok kizárása: mérlegelni kell, hogy a tüneteket testi betegség, gyógyszer vagy szerhasználat, illetve más mentális zavar magyarázhatja-e.

- Természetesen külön diagnosztikai kritériumok vonatkoznak a generalizált szorongásos zavar, a pánikbetegség, a szociális szorongásos zavar és a specifikus fóbiák diagnosztizálására – mondja dr. Blazsek Péter, a Pszichiátriai Központ – Prima Medica pszichiátere, gondozóvezető főorvos. – Általánosságban elmondható, hogy ahhoz, hogy a diagnózis megállapítható legyen, nem elegendő, ha valaki időnként szorong, vagy egy-egy helyzetben testi tüneteket tapasztal. A diagnózisnál a tünetek teljes mintázatát, tartósságát, súlyosságát és az egyéb lehetséges magyarázatokat is figyelembe kell venni.

A hatékony kezelés összetett

- A szorongásos zavarok kezelése a pontos diagnózis felállításával kezdődik, és pszichoterápián, gyógyszeres kezelésen vagy ezek kombinációján alapulhat. Enyhébb esetekben elsősorban a kognitív viselkedésterápia segíthet, középsúlyos és súlyos tüneteknél pedig gyógyszeres kezelésre is szükség lehet – ismerteti a pszichiáter. – A szorongásos zavarok tartós gyógyszeres kezelésében ma elsősorban bizonyos antidepresszánsokat, különösen az úgynevezett SSRI- és SNRI-készítményeket alkalmazzuk. Ezeknek fontos előnyük, hogy hatékonyan csökkenthetik a szorongásos tüneteket, ugyanakkor nem okoznak a hagyományos nyugtatókra, azaz a benzodiazepinekre jellemző függőséget. Hatásuk általában fokozatosan, több hét alatt alakul ki, és a megfelelő eredmény eléréséhez rendszeres, következetes szedésük szükséges. A kezelés befejezésekor ezeket a gyógyszereket is fokozatosan, orvosi ellenőrzés mellett célszerű elhagyni. Fontos hangsúlyozni, hogy a korszerű nemzetközi kezelési irányelvek a benzodiazepinek tartós alkalmazását szorongásos zavarokban általában már nem javasolják. Bár ezek a gyógyszerek gyorsan és hatékonyan enyhíthetik a szorongást, rendszeres szedésük során hozzászokás, tolerancia és gyógyszerfüggőség alakulhat ki. Ezért alkalmazásukra csak gondos mérlegelést követően, indokolt esetben, lehetőleg rövid ideig kerülhet sor, például átmenetileg, súlyos szorongásos tünetek enyhítésére.

A gyógyszeres kezelés mellett a pszichoterápiának is kiemelt szerepe van. A kognitív viselkedésterápia olyan megküzdési stratégiákat tanít, amelyek hosszú távon is segíthetnek a szorongás kezelésében. A megfelelő tájékoztatás, a páciens és az orvos együttműködése, valamint a terápia következetes betartása jelentősen hozzájárulhat a javuláshoz. A kezelés célja nem csupán a tünetek enyhítése, hanem a tartós életminőség-javulás és lehetőség szerint a visszaesések megelőzése is.

– A korszerű pszichiátriai szemléletben egyre nagyobb hangsúlyt kap az úgynevezett életmódpszichiátria is, amely az életmódbeli tényezők és a mentális egészség kapcsolatával foglalkozik. Ma már jelentős tudományos bizonyítékok támasztják alá, hogy a rendszeres testmozgás, a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, az egészséges táplálkozás, a stresszkezelés és a támogató társas kapcsolatok hozzájárulhatnak a szorongásos tünetek csökkentéséhez és a lelki egyensúly fenntartásához. Ezek nem helyettesítik minden esetben a pszichoterápiát vagy a gyógyszeres kezelést, de fontos kiegészítői lehetnek azoknak. A cél ugyanis nem pusztán a szorongás tüneteinek megszüntetése, hanem a hosszú távú lelki egészség és az életminőség javítása is – hangsúlyozza dr. Blazsek Péter.

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Érdemes pszichiáterhez fordulni, ha a szorongás tartósan fennáll, nehezen kontrollálható, rendszeresen visszatér, vagy már a mindennapi életet, a munkavégzést, az alvást és a társas kapcsolatokat is megnehezíti. Akkor is indokolt a szakember segítsége, ha a szorongást testi tünetek, például szapora szívverés, légszomj vagy pánikrohamok kísérik, illetve, ha az önálló megküzdési próbálkozások nem hoznak javulást. A korai segítség hozzájárulhat a tünetek enyhítéséhez és a súlyosbodás megelőzéséhez.

Tudástár:

https://www.who.int/news-room/fact-sheets/detail/anxiety-disorders

https://www.msdmanuals.com/home/mental-health-disorders/anxiety-and-trauma-and-stressor-related-disorders/overview-of-anxiety-disorders

Forrás: Pszichiátriai Központ – Prima Medica (www.pszichiatriaikozpont.hu)